Balatonszepezd – „…örömmel ajándékozom életemet, az élet szép ígéretét Istennek.”
„Mindenkor örüljetek!” (1Tessz 16)

Magdi a családjával 1922 elején Szigligetről Balatonszepezdre költözött. Itt rövid három hónapot töltöttek, majd áprilistól a szülők Kővágóörsön szegődtek el egy jómódú gazdához. Közel egy évig álltak itt szolgálatban, ám ismét szedték a sátorfájukat.

Magdit leginkább mosolyáról lehetett megismerni. Nem felszínes vigyorgás volt ez, hanem a nehézségekben is megmaradó, mélyről fakadó derű. Ez az öröm kísérte el a nehéz pillanatokban is, hiszen tapasztalatból ismerte az élet megpróbáltatásait.

Magdi több társulatnak (Szívgárda, Mária Kongregáció, Dolgozó Lányok Szövetsége) is tagja volt, ezeken keresztül is gyakorolta a szeretetszolgálatot.
1944 augusztusában részt vett a Jankovich-telepen a Dolgozó Lányok Egyesületének tanfolyamán, majd Balatonfűzfő-Gyártelepen megszervezte a Dolgozó Lányok Szövetségének helyi csoportját (DL). Ebben a lányok Magdi vezetésével ott segítettek, ahol csak tudtak: a balatonfüredi katonakórház betegeinek élelemcsomagokat készítettek, a környék mélyszegénységben élő gyermekeinek ruhát varrtak, ápolónői tanfolyamot szerveztek. Ez volt Magdi utolsó évének legkedvesebb munkaterülete. A csoport kitűnő bástya volt Magdi szerénysége és alázatossága számára. Ha valami elismerésre méltót dicsértek benne, mindig megjegyezte, hogy a DL-es lányok tették.

„Az egyik későbbi DL-es lánya így emlékszik vissza az első találkozásra:
– Magdát már ismertem látásból a DL megalakulása előtt is. Az tetszett benne, hogy mindig ránk mosolygott, bár nem ismert még bennünket. Még nem is köszöntöttük egymást. Elment kerékpárjával mellettünk, mi is ránéztünk, ő is ránk nézett és csak mosolygott. A mosolya fogott meg bennünket.”

(Részlet P. Temesi József S.J.: Tanúságtétel liliommal, vérrel c. könyvéből)