Badacsonytördemic

„Ha arra tekintünk, amit mi teszünk, gőgösökké válunk. Ezért mindig azt kell néznünk, amit Isten tesz bennünk, akkor alázatosak maradunk.”
„Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt 87, 7)

Magdit a badacsonytördemici (akkor nemestördemici) Szent Mihály templomban keresztelte meg Ravasz István veszprémi karkáplán 1921. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján. Keresztszülei Turbék István és leánya, Turbék Mária voltak.
Nehéz szociális helyzete miatt családjának sokat kellett költöznie, így a Balaton-felvidék számos településén laktak.

Magdi életének legfőbb erőforrása az Istennel együtt töltött idő, imádság volt. Egy alkalommal szentséglátogatásairól beszélt Magdi Margitnak, kongreganista barátnőjének.

„- Olyan jó szeretni az Istent. Úgy fölmelegszik az ember szíve.
Ha néha módjában volt az üzemi lakótelepre menni, nem mulasztotta el, hogy be ne térjen szentséglátogatásra, hogy egyedül lehessen az Úrral. Akkor sem zavartatta magát, ha mások is voltak a templomban, amikor szentséglátogatást végzett. Még a világiasabb érzelmű lányok is összesúgtak a templomban.

– Nézd, a Magda milyen szépen imádkozik.
Mozdulatlanul térdelt, becsukott szemmel, kissé mosolygós arcával egészen átszellemülve.”

(Részlet P. Temesi József S.J.: Tanúságtétel liliommal, vérrel c. könyvéből)