Badacsonytördemic

„Ha arra tekintünk, amit mi teszünk, gőgösökké válunk. Ezért mindig azt kell néznünk, amit Isten tesz bennünk, akkor alázatosak maradunk.”
„Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt 87,7)

Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként.
Magdit a badacsonytördemici (akkor nemestördemici) Szent Mihály-templomban keresztelte meg Ravasz István veszprémi karkáplán 1921. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján. Keresztszülei Turbék István és leánya, Turbék Mária voltak.
Nehéz szociális helyzete miatt családjának sokat kellett költöznie, így a Balaton-felvidék számos településén laktak.

Magdi rövid, de teljes és példamutató életében Isten szeretetét közvetítette az elesettek, betegek, gyermekek és rászorulók felé.
1945. március 23-án halt meg, amikor egy szovjet katona erőszakos közeledését követően Jézusnak tett tisztasági fogadalma védelmében életét áldozta.
A cselédsorból származó munkáslányt 2025. szeptember 6-án XIV. Leó pápa megbízásából Erdő Péter bíboros avatta boldoggá Veszprémben.
Magdi életének legfőbb erőforrása az Istennel együtt töltött idő, imádság volt. Egy alkalommal szentséglátogatásairól beszélt Magdi Margitnak, kongreganista barátnőjének.
„- Olyan jó szeretni az Istent. Úgy fölmelegszik az ember szíve.
Ha néha módjában volt az üzemi lakótelepre menni, nem mulasztotta el, hogy be ne térjen szentséglátogatásra, hogy egyedül lehessen az Úrral. Akkor sem zavartatta magát, ha mások is voltak a templomban, amikor szentséglátogatást végzett. Még a világiasabb érzelmű lányok is összesúgtak a templomban.
– Nézd, a Magda milyen szépen imádkozik.
Mozdulatlanul térdelt, becsukott szemmel, kissé mosolygós arcával egészen átszellemülve.”

(Részlet P. Temesi József S.J.: Tanúságtétel liliommal, vérrel c. könyvéből)