Litér – „Milyen boldogok azok, akik a hitükért onthatják vérüket… Gondolkodás nélkül kész volnék Krisztusért meghalni!”

„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13)

Magdi családjával 1944. április 1-jén Alsódaka-pusztáról Litérre, a Nitrokémia Ipartelepek Rt. lakótelepére költözött.
A litéren töltött időszak alatt történt: Magdi 1944 augusztusában részt vett a Dolgozó Lányok Egyesületének Jankovich-telepi tanfolyamán; 1944 őszén plébánosa kérésére a litéri leányifjúságot közösségbe szervezte; megalakult a Dolgozó Lányok Egyesülete; Balatonfüredre a sebesülteknek két szekér élelmet gyűjtöttek; 1944 karácsonyán a háború borzalmai közepette Magdi megszervezte, hogy Litéren legyen éjféli szentmise; 1945-ben Litéren ápolónői tanfolyamot szervezett a betegek ellátására.

Magdin kívül négy asszony és négy gyermek töltötte együtt a március 22-ről 23-ra virradó éjszakát kastély udvarán ásott óvóhelyen.
Magdi földi életének utolsó napja ugyanúgy indult, mint a korábbiak. Délelőtt egy közelben fekvő beteget látogatott meg, akiről gondoskodott, és akinek vigaszt akart nyújtani. Visszatérve az ideiglenes óvóhelyre vallásos könyvet olvasott, majd babakelengyét varrt. Délután egyik társnőjével a közelben lévő állatokat etették meg, közben a rózsafüzért mondták, hogy ne érje őket baj. Négy óra körül jelent meg két szovjet katona a bunkernél, egyikük az ott tartózkodók közül kiválasztotta Magdit, hogy menjen az óvóhely belseje felé. Magdi két kezét a zsebébe mélyesztette, a ballal a rózsafüzért szorította, a jobbal pedig a kisollót, melyet mindig magánál tartott, hogy erőszak esetén védekezni tudjon. Így indult meg a bunker belseje felé, miközben a katona követte. Pár pillanat múlva hatalmas zaj hallatszott bentről, majd Magdi kifutott, és mindenkit felszólított a menekülésre. A bunker másik bejáratánál szeme alatt vérző sebbel, feldúlt arccal megjelent a támadó katona, és többször rálőtt a menekülő Magdira, aki a második lövés után így kiáltott fel: „Uram, Királyom!… Végy magadhoz!” Ezek voltak utolsó szavai. Még vagy hat lövést kapott, az utolsó golyó a szívét találta el. Magdi arccal előre esett.

(Varga Tibor László: „…sokszoros termést hoz.” c. könyve alapján)