Mámapuszta – Balatonkenese – „Látod, milyen szépnek teremtette Isten a világot!”

„Az Úrban leld gyönyörűséged, és ő megadja neked szíved kéréseit.” (Zsolt 37, 4)

Magdi családja 1934 elején költözött Mámapusztára, ahol egy gazdánál vállaltak munkát és a majorságban laktak. Édesanyja ekkor tanította meg Magdit főzni, kenyeret sütni. Amikor édesanyja nem volt otthon vagy betegeskedett, akkor Magdi tartotta rendben a házat. A környező családoknál dajkaságot vállat, ahol sok gyermek volt, kisegített, mosott és egyéb házimunkát végzett.

Környezete felfigyelt arra, hogy Magdi nem szokott feleslegesen beszélgetni, pletykálkodni. Ráérő idejében mindig olvasott. Ilyenkor leginkább a szabadba vágyott, kedvenc helye a kenesei magaspart széle volt, fák és bokrok árnyékában. Az olvasás szeretete végigkísérte életét. Hitélete a mámapusztai időszakban mélyült el.
Családjával 1940-ben Mámapusztáról Vilonyára költözött.

Magdi rendszeresen csodálkozott rá a balatoni tájra, szemlélte annak szépségét, és ismerte fel benne a Teremtő nagyságát. Engedte, hogy a szeme elé táruló természet hasson rá, lenyűgözze, új erővel, békével és örömmel töltse el.

„Ha nem dolgozott és nem volt anyjával, nem is lehetett másként látni, mint könyvvel a kezében, mint a puszta melletti nagy fák árnyékában, vagy a fűzfő-kenesei magaspart szélein. Oly jól esett ott olvasni a bokrok árnyékában és közben el-elgondolkodni az olvasottakon. Majd elnézni a Balaton sima tükre felett Tihany dombjai felé.

– Oda szeretnék eljutni… Látod, milyen szépnek teremtette Isten a világot! Milyen szép hazát adott nekünk! És milyen gyönyörű vizet! – mondta Magdi öccsének, aki hűséges kísérője volt.”

(Részlet P. Temesi József S.J.: Tanúságtétel liliommal, vérrel c. könyvéből)