Hévíz

„Mi a jó Istennek dolgozunk. Nem is várunk az embertől köszönetet.”

„…szeretetben szolgáljatok egymásnak!” (Gal 5, 13)

Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként. Nehéz szociális helyzete miatt családjának sokat kellett költöznie, így a Balaton-felvidék számos településén laktak.

1935 nyarát Bódi Mária Magdolna Hévízen töltötte. Egy gyógyszalon éttermében dolgozott konyhai kisegítőként, ahová mámapusztai gazdáik rokonságának köszönhetően került. Munkáltatói és munkatársai is nagyon szerették. Magdi rövid, de teljes és példamutató életében Isten szeretetét közvetítette az elesettek, betegek, gyermekek és rászorulók felé.

1945. március 23-án halt meg, amikor egy orosz katona erőszakos közeledését követően Jézusnak tett tisztasági fogadalma védelmében életét áldozta.

A cselédsorból származó munkáslányt 2025. szeptember 6-án avatták boldoggá Veszprémben.

„Még javában iskolába járt a kis Magdi, de már kezdett használható segítséget nyújtani az otthoni munkában – emlékezik az édesanyja. Takarított, főzött, mosogatott, varrt, kenyeret dagasztott. Mindent rá lehetett bízni.

Az úrinép gyermekét egy esztendő jól végzett munkája után nyaralni vitték. Magdi is elmehetett egy nyáron Hévízre – kuktának. A sovány, vékonyka kislány a felszolgálók fehérpártás öltözékében sürgött-forgott a konyhában, vagy a Kursalon teraszán. Csak csillogó szemei és örökké mosolygó arca tűnt fel már az első látásra a vendégeknek… Jól érezte magát a hévízi munkában. Kellemes emlékei maradtak a fürdőhelyen eltöltött időről.”

Hévízi tartózkodásának egyik kedves emléke egy fénykép. A Kursalon konyhaszemélyzetének sorában ő is látható.

1935. augusztus 20-án küldi haza a képet a következő sorok kíséretében:

„Kedves Szüleim és Testvéreim! Levelüket megkaptam. Én hála Istennek egészséges vagyok, amit Maguknak is tiszta szívből kívánok. Ezt a képet most csináltattam 40 fillérért. Meg sem találnak rajta, pedig már sokat nőttem, de meg nem híztam. Igaz, hogy jó színben vagyok, de ez a levegőváltozástól van. Mindnyájukat csókolom. Magda.”

(P. Temesi József S.J.: Tanúságtétel liliommal, vérrel c. könyve alapján)