Magdi az életét Isten szeretetére adott válaszként élte meg. Egész élete Istennel volt kapcsolatban. Nem csak az volt fontos a számára, hogy mit tesz, hanem az is, hogy azt hogyan, milyen lelkülettel teszi. Törekedett arra, hogy gondolatai, szavai és cselekedetei összhangban legyenek egymással. Legfőbb vágya az volt, hogy közelebb kerüljön Mennyei Jegyeséhez, vállalva ezért minden lemondást.
Példája nyomán imádkozzunk azért, hogy mi is hitelesen tudjunk élni:
- Folyamatosan szembesülök azzal, hogy az életemben kisebb nagyobb döntéseket kell hoznom. Kérem a Szentlelket, hogy lépésről lépésre vezessen Isten felé, tegye nyitottá szívemet arra, hogy meghalljam sugallatait, bizalommal rá tudjak hagyatkozni, és ezáltal fel tudjam ismerni, hogy mi az életem célja, miért is élek egyáltalán.
- Életem céljának megtalálása után ehhez igazítom döntéseimet, mindent ennek rendelek alá. Ahol bizonytalanság van bennem azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes döntés, ott a Szentlélek segítségét kérve sorra veszem az előnyöket és a hátrányokat. Ha figyelek Istenre, akkor a döntés meghozatalát nem az érvek száma fogja meghatározni, hanem azok a bennem végbemenő belső történések, amelyeken keresztül megérzem a Szentlélek vezetését.
- Akkor tudok tisztán döntést hozni, ha az Isten akaratával megegyezik, és azzal mind fejben, mind a lelkiismeretemben egyetértek (testileg és lelkileg). Tudatosítom magamban, hogy a testem és a lelkem együtt él és működik, a kettő nem választható el egymástól.
- Isten azt szeretné, ha egészen átadnám magam neki. Nem azért szeretné, hogy boldoggá tegyem Őt, hiszen Ő nélkülem is boldog, hanem azért, mert tudja, hogy az én életem csak akkor lesz teljes, ha átadom magam neki. Isten már átadta magát nekem, nekem csak el kell fogadnom a hatalmas, ingyenes ajándékot.
- Hálát adok a felismerésért, hogy Isten szeretete az enyém, és kegyelme bőven árad felém. Ez elegendő ahhoz, hogy meg tudjam tenni azokat a dolgokat, amelyek a küldetésemből fakadnak, a többit Mennyei Atyámra bízom.