Litér

„Milyen boldogok azok, akik a hitükért onthatják vérüket… Gondolkodás nélkül kész volnék Krisztusért meghalni!”

„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13)

Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként. Nehéz szociális helyzete miatt családjának sokat kellett költöznie, így a Balaton-felvidék számos településén laktak.
Magdi családjával 1944. április 1-jén Alsódaka-pusztáról Litérre, a Nitrokémia Ipartelepek Rt. lakótelepére költözött.
A litéren töltött időszak alatt történt: Magdi 1944 augusztusában részt vett a Dolgozó Lányok Egyesületének Jankovich-telepi tanfolyamán; 1944 őszén plébánosa kérésére a litéri leányifjúságot közösségbe szervezte; megalakult a Dolgozó Lányok Egyesülete; Balatonfüredre a sebesülteknek két szekér élelmet gyűjtöttek; 1944 karácsonyán a háború borzalmai közepette Magdi megszervezte, hogy Litéren legyen éjféli szentmise; 1945-ben Litéren ápolónői tanfolyamot szervezett a betegek ellátására.
1945. március 23-án halt meg, amikor egy szovjet katona erőszakos közeledését követően Jézusnak tett tisztasági fogadalma védelmében életét áldozta.
Magdi rövid, de teljes és példamutató életében Isten szeretetét közvetítette az elesettek, betegek, gyermekek és rászorulók felé.
A cselédsorból származó munkáslányt 2025. szeptember 6-án XIV. Leó pápa megbízásából Erdő Péter bíboros avatta boldoggá Veszprémben.

Magdin kívül négy asszony és négy gyermek töltötte együtt a március 22-ről 23-ra virradó éjszakát kastély udvarán ásott óvóhelyen.
Magdi földi életének utolsó napja ugyanúgy indult, mint a korábbiak. Délelőtt egy közelben fekvő beteget látogatott meg, akiről gondoskodott, és akinek vigaszt akart nyújtani. Visszatérve az ideiglenes óvóhelyre vallásos könyvet olvasott, majd babakelengyét varrt. Délután egyik társnőjével a közelben lévő állatokat etették meg, közben a rózsafüzért mondták, hogy ne érje őket baj. Négy óra körül jelent meg két szovjet katona a bunkernél, egyikük az ott tartózkodók közül kiválasztotta Magdit, hogy menjen az óvóhely belseje felé. Magdi két kezét a zsebébe mélyesztette, a ballal a rózsafüzért szorította, a jobbal pedig a kisollót, melyet mindig magánál tartott, hogy erőszak esetén védekezni tudjon. Így indult meg a bunker belseje felé, miközben a katona követte. Pár pillanat múlva hatalmas zaj hallatszott bentről, majd Magdi kifutott, és mindenkit felszólított a menekülésre. A bunker másik bejáratánál szeme alatt vérző sebbel, feldúlt arccal megjelent a támadó katona, és többször rálőtt a menekülő Magdira, aki a második lövés után így kiáltott fel: „Uram, Királyom!… Végy magadhoz!” Ezek voltak utolsó szavai. Még vagy hat lövést kapott, az utolsó golyó a szívét találta el. Magdi arccal előre esett.

(Varga Tibor László: „…sokszoros termést hoz.” c. könyve alapján)