Szent Imre herceg és Boldog Bódi Mária Magdolna – két élet, egy hivatás: a tisztaság és hűség tanúságtétele
November 5-én ünnepli az Egyház Szent Imre herceg, Szent István király fiának emléknapját, aki a magyar ifjúság, a tisztaság és a hivatástisztaság védőszentje. Életpéldája nemcsak a múlt tanúsága, hanem ma is hívás minden keresztény fiatal és felnőtt számára: Isten akaratát követni, tisztán szeretni és hűséggel szolgálni.
Szent Imre alakja Veszprémhez is kötődik, hiszen a legenda szerint a városban, a királyi udvar és az egyházmegye szívében nevelkedett, itt mélyült el lelki élete és itt érlelődött szentsége. Szent Gellért püspök atyai gondoskodása, valamint a magyar egyház korai szentjeinek példája formálta őt Isten emberévé. A fiatal herceg élete rövid volt, de annál teljesebb: tisztaságfogadalma és hűsége Istenhez a magyar szentség egyik legfényesebb jelévé vált.
Nyolcszáz évvel később ugyanennek a városnak és egyháznak lett szülötte és tanúságtevője Bódi Mária Magdolna, a veszprémi vértanú szűz.
Ahogyan Szent Imre életét a hit tisztasága, úgy Magdi életét is az Isten iránti hűség és a tiszta szeretet jellemezte. Mindketten fiatalon adták oda életüket — Imre az engedelmességben és önmegtartóztatásban, Magdi pedig a vértanúságban.
A két élet között századok távolsága van, mégis ugyanaz a fény ragyog bennük: a szív tisztasága, az Istennek ajándékozott élet szépsége.
Szent Imre herceg példája arra tanít, hogy a hűség nem gyengeség, hanem erő, amely Isten szeretetéből fakad.
Boldog Bódi Mária Magdolna tanúsága pedig arra emlékeztet, hogy a tisztaság nem a múlt eszménye, hanem a jövő reménye – a szív szabadsága Istenben.
Mindketten fiatalok voltak, de a lélek érettségét hordozták: Imre a hercegi udvarban, Magdi a gyárban és az oltár előtt, mindketten az életszentség útját választották.
Szent Imre és Boldog Magdi életében Veszprém földje ismét tanúságot tett arról, hogy a szentség nem kivétel, hanem meghívás – az Istennek szentelt élet mindig újra felragyog azokban, akik készek kimondani: „Legyen meg a Te akaratod.”