Köveskál – „Milyen szép az élete annak, aki közel lehet Istenhez.”
„Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.” (Jn 15, 15)

Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként. Nehéz szociális helyzete miatt családjának sokat kellett költöznie, így a Balaton-felvidék számos településén laktak.

Magdi 1923. április 1-jén Köveskálra költözött a családjával. Gyermekéveinek legmeghatározóbb színtere ez, a Káli-medencében található kis falu, s egyben ez az a település, ahol a leghosszabb ideig élt (1923-1934). Öccse, Jani is itt született 1923-ban. Az elemi iskolát Magdi az 1927-es tanévben kezdte el. Tanítójának, Rácz Gyulának korán feltűnt, hogy tehetséges, értelmes kislány. Magdi az iskolai színjátszókörben is szerepelt. Köveskáltól később sem szakadt el, a negyvenes évek elején még visszajárt szüretre segíteni. Köveskálon tanult meg lovagolni, kocsit hajtani és táncolni. Itt kezdett a hit magja szárba szökkenni Magdi életében.

A család 1934-ban újév után Mámapusztára költözött.
Magdi rövid, de teljes és példamutató életében Isten szeretetét közvetítette az elesettek, betegek, gyermekek és rászorulók felé.
1945. március 23-án halt meg, amikor egy orosz katona erőszakos közeledését követően Jézusnak tett tisztasági fogadalma védelmében életét áldozta.
A cselédsorból származó munkáslányt 2025. szeptember 6-án avatták boldoggá Veszprémben.

Magdi édesanyja jólelkű asszony volt, aki imádkozott is, de szentségekhez nem járulhatott az akkor rendezhetetlen házasságuk miatt. Édesapja sohasem kapott vallásos nevelést. Azt sem tudta, milyen vallású. Magdi mégis megszerette a hittant, nagyon várta a pillanatot, amikor végre elsőáldozó lehet.
„Eljött Magdi elsőáldozásának ideje. Hitoktatójuk buzgón készíti fel kis tanítványait, a harmadikos elemistákat. Nem sajnálja a fáradságot. Hétközben is átjön egyszer – egyszer szentmisét mondani. Így lehetővé teszi a köveskáli híveknek, hogy hétköznap is áldozhassanak. Magdi a legbuzgóbbak közé tartozik. Gyermekszíve bensőséges barátságot kötött az Úr Jézussal.”

„Édesanyjától tudjuk. 1927 szeptemberében egy apró kislányt vezet a köveskáli iskolába beíratni édesanyja. A kislány vidáman és bátran mondja a nevét, amikor kérdezik:
– Bódi Mária Magdolna vagyok.

A nagyobbacska gyerekek összecsapják a kezüket:
– Nahát, ilyen pici elsős, alig látszik ki a földből!
– És milyen vékonyka, sovány…

De a kis Magdi nem érzi idegenül magát az iskolában. Mindenki megszereti, mert vidám és szelíd. Nem verekszik, különben élénk, mozgékony. Fekete szemei mindent észrevesznek.
A tanító hamarosan meglátja, mi rejlik ebben a kislányban, aki külsejére nézve olyan, mint a többiek. Az iskola gyakran rendez hazafias ünnepségeket. Katolikus iskola, vallásos színdarabokat játszanak. Egyszer Magdi is kap verset. Mindenki meglepődik, mert valósággal remekel. Mély átérzéssel szaval. Lelkesen megtapsolják. Ettől kezdve ő kapja a legjobb szerepeket. Nagyon szépen tud énekelni is. Nemsokára a legjobb tanulók közé küzdi fel magát. Még székről is alig éri fel a tanterem keresztjét, mégis ő díszíti a legbuzgóbban.”

(Részlet P. Temesi József S.J.: Tanúságtétel liliommal, vérrel c. könyvéből)