Ha nem dolgozott és nem volt anyjával, nem is lehetett másként látni, mint könyvvel a kezében, mint a puszta melletti nagy fák árnyékában, vagy a fűzfő- kenesei magaspart szélein. Oly jól esett ott olvasni a bokrok árnyékában és közben el-elgondolkodni az olvasottakon. Majd elnézni a Balaton sima tükre felett Tihany dombjai felé. – Oda szeretnék eljutni… Látod, milyen szépnek teremtette Isten a világot! Milyen szép hazát adott nekünk! És milyen gyönyörű vizet! – mondta Magdi öccsének, aki hűséges kísérője volt.
