Az egyházi év záróakkordjaként, Krisztus Király vasárnapján a hívő ember szíve a mindenség urára tekint: arra a Királyra, aki nem földi hatalomban, hanem a szeretet uralmában győz. Az ünnep arra hív, hogy életünket újra és újra az Ő kezébe tegyük – hűséggel, bizalommal és odaadással.
Krisztus Király ünnepe különleges helyet foglal el Boldog Bódi Mária Magdolna életében is. Ez a nap nemcsak az Egyház évének zárása, hanem Magdi személyes életének csúcspontja, a Krisztushoz tartozás legmélyebb kifejezése volt.
Szakács Péter atya VELAR-ban megjelent könyvében így ír erről:
„Magdi mély érzésű, gyermekszerető, talpraesett, dolgos, és csinos lány volt, ráadásul jól főzött. Bizonyára jó családanya lehetett volna, nem véletlen, hogy sok udvarlója akadt. Ő azonban úgy érezte, Isten más útra hívja. Ezt az utat benlakásos szentignáci lelkigyakorlatokon ismerte fel mélyebben. Pécelen, a Jézus Szíve Népleányainak női lelkigyakorlatos házában, a Caroleánumban vett részt ezeken.
Az első lelkigyakorlatát (1940. augusztus 13-22.) Strecke Ernő atya tartotta, aki néhány évvel korábban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezőtitkára és eucharisztikus triduumanyagok összeállítója volz. Hazaúton a vonatban a barátnője Margitka megjegyezte, hogy Magdi arxa mennyire ragyogott a boldogságtól… Elhatározták, hogy Szent Ignác tanácsát követve mindent Isten nagyobb dicsőségére tesznek.
Magdi már régóta érzi Isten hívását lelkében. A péceli lelkigyakorlatot követően szívében megújult erővel tör felszínre a vágy, hogy egészen Istennek adja életét. Úgy gondolja, hogy szerzetbe lép, de családi körülményei nem teszik ezt számára lehetővé olyan formában, ahogy azt elgondolta. Édesanyja beteges, és ő otthon az egyedüli lány, aki a háztartást tudja vinni. Sajnos a család nem tudja előteremteni a rendbe való belépéskor fizetendő pénzösszeget sem. Szülei pedig nincsenek szentségileg megházasodva, így összességében nincs esélye a Jézus Szíve Népleányaihoz való felvételre. A Máma-pusztai kis tisztás fái isszák fel a könnyeit. Mégis, a kedvezőtlen körülmények ellenére is él benne az Istentől kapott vágy, hogy egészen neki szentelje életét. A péceli lelkigyakorlatot követően, 1941. október 26-án, Krisztus Király ünnepén örök szüzességi magánfogadalmat tesz.
Most már Krisztus Királyé örökre!”
Ez a pillanat nemcsak egy fiatal lány elhatározása volt, hanem egy örök szövetségkötés Krisztussal. Magdi életének legmélyebb döntése Krisztus uralmának befogadása volt – nem trónokon, hanem a szív csendjében.
Ő nem koronát, hanem keresztet választott. Nem hatalmat, hanem szolgálatot. Nem gazdagságot, hanem a tiszta szeretet királyságát.
Amikor november 23-án, vasárnap Krisztus Király ünnepén a templomokban felhangzik a hitvallás: „Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké”, emlékezzünk Magdira, aki ezt a mondatot életével mondta ki.
A világ, amely gyakran elfeledkezik a hűségről és tisztaságról, Magdi tanúságtétele által újra hallhatja Krisztus szavát: „Az én országom nem e világból való.”
Bódi Mária Magdolna ma is Krisztus Király országának követét, hűséges leányát mutatja nekünk.
Tisztaságával, hitével és szeretetével azt üzeni: az igazi királyság ott kezdődik, ahol Krisztus uralkodik a szívben.