A kereszténység történelme során mindig is voltak olyanok, akik életüket adták Krisztusért – a legnagyobb szeretet jegyében. A vértanúk nem pusztán hősi halottak: az ő áldozatuk a hit legmélyebb tanúságtétele, a szeretet végső megnyilvánulása. Bódi Mária Magdolna, akit 2025. szeptember 6-án avatnak boldoggá a Veszprémi Főegyházmegyében, e tanúságtétel ragyogó alakja – egy 23 éves fiatal lány, aki tisztaságáért és hitéért halt meg 80 évvel ezelőtt, 1945 tavaszán.
Magdi élete szelíd volt, csendes, szolgálatkész – de amikor elérkezett a végső próbatétel, nem hátrált meg. Egy szovjet katona erőszakos közeledésének állt ellen, és inkább az életét adta, semhogy tisztaságát elveszítse. Végsőkig Krisztusnak megőrzött élete napjainkban is példaként áll előttünk – különösen a fiatalok előtt, akik keresik a hiteles életet, az igaz értékeket.
A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény nemrég megnyílt Bogáncs és liliom – Magdolnák virágai című kiállításán egy különleges tárgyat is megtekinthetünk: egy apró tüskét, amely a mellette lévő régi, latin felirat szerint Jézus töviskoronájából származik. Hitelesítő okirata elveszett, ezért ha ereklyeként nem is tisztelhetjük, emlékeztet minket Jézus értünk vállalt áldozatára.
És itt e filigrán ereklyetartóban pihenő tövis és Bódi Magdi hitéért vállalt életáldozata összekapcsolódik. Ahogyan az apró tövis Jézus egész szenvedésére és áldozatára emlékeztet, úgy Magdi életében és halálában is felfedezhetjük Krisztust. A kereszt nemcsak az Üdvözítő fájdalma, hanem minden keresztény hívő hivatásának jele: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16,24).
Ahogy közeledik Magdi boldoggá avatásának napja, ne csupán mint egy történelmi alakra tekintsünk rá, hanem mint élő tanúságra, aki ma is szól: van értelme a tisztaságnak, van értelme az áldozatnak, és van értelme a bátorságnak – ha mindezt Krisztus iránti szeretetből tesszük.